Elmélkedés a Család évében CXXI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXXI.



Családi irigység Mózes ellen.



Mózesnek csecsemő korában már nem lett volna szabad élnie. A fáraó félt a zsidóság túlszaporodásától, azért elrendelte, hogy születésnél a bábák azonnal törjék el a kisfiuk nyakát. Amikor a bábák erre nem voltak hajlandók, Isten megáldotta őket, a fáraó viszont a szülőket kötelezte arra, hogy az újszülött fiúkat dobják be a Nilus folyóba. Mózest Mária segített megmenteni. Nyolcvan év múlva Isten parancsára saját bátyját főpappá, fiait pedig papokká szentelte Mózes, hogy áldozataival és imáival állandó közbenjáró legyen Istennél sokszor lázadó népéért. Unokái is örökölték ezt az óriási kiváltságot. Az áronita papság szolgálata a Messiás eljöveteléig tartott. Akkor az aktív főpapnak a dolga lett volna a Szentírás alapján igazolni őt, és átadni neki a papi hatalmat, amit a 110. zsoltár szerint a Messiás mint Melkizedek rendje szerinti főpap örökre átvett tőle. Ezt mind Isten rendelte így. – Hácerótba érve mindezt felforgatta Mózes ellen családja irigysége.„Ekkor Mirjám és Áron Mózes ellen beszéltek az ő etiop felesége miatt és azt mondták: Hát csak Mózes által szólt az Úr? Nemde, hozzánk is éppen úgy szólt! Amikor az Úr ezt meghallotta,- Mózes ugyanis szelídebb férfi volt minden embernél, aki a földön lakott -, azonnal szólt hozzá meg Áronhoz és Mirjámhoz: Menjetek ki csak ti hárman a szövetség sátrához. Amikor aztán kimentek, leszállt az Úr egy felhőoszlopban, megállt a sátor ajtajában és szólította Áront meg Máriát. Amikor odamentek,azt mondta nekik: Halljátok beszédem! Ha valaki közületek prófétája az Úrnak, annak látomásban jelenek meg, vagy álomban szólok. Ám Mózes, az én szolgám, nem ilyen, ő az én egész házamban meghitt, mert vele szemtől szembe beszélek, s ő nyíltan, nem rejtélyekben és jelképekben látja az Urat. Miért nem féltetek tehát gyalázni szolgámat, Mózest? Aztán haragra gerjedve irántuk, elment. Amikor pedig eltávozott a felhő, amely a sátor felett volt, íme, Mirjám úgy fehérlett a leprától, mint a hó”.(Szám 12,1-10) Áron megrémült. A lepra a legfélelmetesebb ragályos betegség volt akkoriban. Kis ezüst foltocskában jelentkezett, aztán terjedt megállíthatatlanul, míg fel nem falta az embert.